Részecskeszámok

Méréseink során az irodalomban már régóta ismeretes jelenségeket tudtunk megerősíteni. Az 520 km magasan elhelyezkedő napszinkron LEO pálya mentén mért beütésszám-sebességek regressziója alapján szépen kirajzolódtak a Föld körüli sugárzási övek, vagy közismertebb nevükön a Van Allen-övek jellegzetességei. Eredményeink interpretációjához megjegyezzük, a Földet reprezentáló színes gömbön a vastag fehér vonalak a 0 fok szélességi és hosszúsági körök. A sárga görbék a HUNITY azon pályaszakaszai, ahol a Celeritas modul aktív mérési üzemmódba kapcsolt. Minél világosabb egy régió, annál nagyobb a beütésszám-sebesség.

Dél-atlanti Anomália: Mivel a Föld mágneses tere nem szimmetrikus, a belső sugárzási öv Dél-Amerika és az Atlanti-óceán felett „behorpad”. Itt a Föld körül csapdába esett sugarak beszöknek egészen 200 km-es tengerszint feletti magasságig.

“Auroral Oval”: A Föld mágneses mezejében csapdába ejtett protonok és elektronok az erővonalak mentén spirális pályákon haladnak. Ezen elnyújtott “gyűrűk” mentén érnek le a mágneses erővonalak a légkörbe a sarkkörökön, és ott "csapódnak be" / fordulnak vissza a tüköreffektus miatt a befogott részecskék. A képen a Déli-sark fölött kialakult jelenség képe látható.

A következő képen az Északi-sark fölött kialakult jelenség képe látható.

Egyéb helyeken a Föld mágneses mezeje véd a napszéltől és teljes csönd van az ionizáló sugárzásban mértékében.

Napkitörés esetén a részecskeszámok jelentősen megnövekednek.

Föld körüli beütésszám-sebességek és kumulált részecskeszámok gráfolva.